Bölcsőtől bölcsőig
Az angol elnevezés (cradle to cradle) után C2C-ként rövidített bölcsőtől-bölcsőig szemléletmód alapjainak lefektetése Michael Brugart német vegyész és William McDonough amerikai építész nevéhez köthető.
A szerzők nem az energiahatékonyságban látják a megoldás kulcsát, hanem az olyan gazdaságban, amely az ökohatásosság elvét alkalmazza. Azaz a használt és kiselejtezett termékeket nem hulladékként vagy az eredetitől teljesen eltérő célra újrahasznosított anyagként kezeli, hanem a természetet tápláló szerves és természetesen lebomló alkotóelemként, illetve zárt rendszerben forgó, teljes mértékben az eredeti tárgy formájában többszörösen hasznosuló mesterséges anyagként. Csak a természeti folyamatok megértése és ipari szintű adaptálása biztosíthatja a Föld és az emberiség jövőjét.
Egyszerűen megfogalmazva, a Bölcsőtől bölcsőig felfogást egy holisztikus, vagyis mindenre kiterjedő rendszernek tekinthetjük, mely a hulladékok kiküszöbölésével kíván javakat előállítani. Tágabb értelemben a modell nem csak az ipari tervezésre és a termékek előállításra vonatkoztatható, a városi környezetek, épületek, a közgazdaságtan és a szociális rendszerek esetén is alkalmazható.
A C2C koncepció szerint a tervezés-készítés-használat most még nyílt linearitását oly módon kéne zárttá tenni, hogy az anyagok teljes mértékben visszakerüljenek az ipari körforgásba vagy biológiai lebomlás útján a természetbe. Mindezt persze káros mellékhatások nélkül.
A cél tehát az, hogy kiiktassuk a hulladék fogalmát azáltal, hogy az egyik folyamat kimeneti tényezője minden esetben egy (vagy több) másik folyamat bemenetét adja.
A hatékonyság helyett a hatásosságra kéne helyezni a hangsúlyt – hatásos az olyan ipar és építészet, ami a természetes anyagforgalmat támogatja vagy kedvezően befolyásolja (pl. CO2-szegény technológiák estén: nem megszabadulnunk kéne a feketelistás gáztól, hanem felhasználnunk azt).
A Bölcsőtől bölcsőig modellben minden felhasznált vagy feldolgozott anyag – mint például a fémek, a szálasanyagok vagy a színezékek kétféle típusú lehet: technológiai vagy biológiai tápanyag. Előbbiek szigorúan a nem mérgező, nem káros mesterséges anyagokat jelentik, melyeknek nincsenek negatív hatásai a környezetre, és állandó körforgásban használhatóak ugyanannak a terméknek (akár annak továbbfejlesztett verziójának) az előállítására, anélkül, hogy ezzel integritásukat vagy minőségüket rontanánk. Így ezen anyagok újra és újra felhasználhatók lesznek, ahelyett, hogy „lehasznosítanánk” őket kevésbé jó minőségű javakká, míg végül hulladékként elégetésre vagy elásásra kerülnének. Utóbbiak olyan szerves anyagok, melyek felhasználás után eldobhatóak, és úgy bomlanak le a természetben, a talajban, hogy élelmet biztosítanak a kisméretű életformáknak (gombáknak, baktériumoknak, ízeltlábúaknak) káros mellékhatások nélkül. Ez természetesen a konkrét helyszíntől is függ, hiszen egy adott terület talaja egy másik területen káros lehet az élővilágra, itt abszolút értelemben nem, csak hely specifikusan beszélhetünk a negatív mellékhatások hiányáról, és a pozitív hatások meglétéről.
A C2C gyakorlati alkalmazása meglepően egyszerű. Egy neves sportcipő gyártó például a cipőit nem áruként, hanem szolgáltatásként adja el. A vevő csupán egy adott időre lízingeli a terméket, majd az elhasználódás után leadja a kereskedőnél, aki visszajuttatja azt a gyárba. Ott a lábbelik alsó része újból alapanyaggá válik, a felső rész pedig komposztálásra kerül. Ezzel a lánc bezárul.
Példának tekinthetjük a Ford gyár csapadékvíz-kezelő rendszerét a River Rouge-i gyárközpontjában, ahol őshonos növényeket telepítve a gyártetőkre azok természetes vízszűrőként és hőmérséklet-szabályozóként működve évi mintegy 75 millió köbméter vizet szűrnek meg, és hűtik (nyáron) illetve fűtik (télen) a gyárat. A vízszűrő rendszer kiépítése az egész komplexumban 18 millió dollárba került, mellyel egy nagyjából 50 millió dolláros mechanikai víztisztító telep kapacitását sikerült kiváltani. A C2C szempontok alapján épült gyárak tehát jelentős költségeket spórolhatnak meg többek közt a víztisztító berendezések, a szemétlerakók hiánya, vagy a megspórolt energia (hűtés/fűtés) révén. A projekt sikerességét nemcsak időszakosan mért laboreredményekkel ellenőrizték, hanem oly módon, hogy hány földigiliszta található egy köbméter talajban, hányféle madár, rovar, hal él a környező területeken, tehát biológiailag mennyire aktív a terület. Nem utolsósorban pedig a megvalósítás nem kevesebb, mint 35 millió dollár költségmegtakarítást eredményezett a cégnek.
A könyv
http://hvg.hu/hvgkonyvek/20071016_
Bővebb információ:
https://epeaswitzerland.com/hu/
C2C termékek:
http://www.c2c-centre.com/products
Videó: